Határaidon túl a Varázs

Éltem és nem tudtam, mi az én vágyam és mi a másé. Elég volt jó ideig, nem feszegettem, de hiányzott valami belül. 

Még sem volt elég ereje ahhoz, hogy lökjön rajtam és induljak magam felé. 

Csak éreztem, hogy várnom kell, addig is élnem, túlélnem, és kérni, ha egyszer elérkezik, meg is lássam és túllássak rajta. 

De kevés túllátni rajta, túl kell lépni 
  - a határaimon, a félelmeimen. 

Mert tudtam azon túl vagyok - ÉN.
 És én valahonnan a távolból figyeltem még csak önmagamat. Mikor már-már érintettem a határaimat, önmagamat, akkor kaptam hozzá kellő erőt. 

Most képes vagy megtenni - Indulj!

Most már tisztán látom, hogy a határaimon túl van az a varázslat, ami bennem hiányként égett - át kellett lépnem rajta, így léptem át önmagamon és érkeztem meg önmagamba.

Tavaszodott ugyanígy, mint most. Ragyogott a nap és hívogatta a lelkemet a nagy Útra. A hívása olyan erős volt, hogy ott hagytam a kényelmet, a biztonságot, mert a varázslat illata ott volt az ígéretben. 

Az ígéret az volt, hogy minden megéri, 

a határokon túl - ott a Boldog Varászlat. 

A fénybe lépdelve, nem csak a fényt láttam, a sötét is megvillantotta önmagát. Mindez bennem volt, az enyém, így ezeket is megszerettem. Minden én vagyok, ami a határaimon túl van, volt. Mindez az enyém, enyém a varázslat és enyém az életem. Mindez nem káprázat, megleltem az Úton önmagamban a varázslatot. 
  

Az üzenete, hogy lépd túl a határaidat - lépj ki, lépj át - Az igazi Boldog Varázs ott van - a határon túl - Benned.