A SZERELEM

A SZERELEMNEK nincs arca vagy képe. 

Létezik.

Létezik önmagában. 

Benned. 

Nem függ mástól, nem vár viszonzásra és nem kérlel. 

Szabadságot ad. 

Szárnyakat. 

 Elfogad mindent feltételek nélkül.

Befogadóvá válik és odaadóvá. 

Benned.

Az elmúlt hetekben megváltozott valami. És ma vált világossá mi az. Egyedül szerettem volna lenni, és felfedeztem, hogy már teljesen mindegy hogy vagyok. Egyszerűen vagyok. Boldog vagyok. Rábíztam magam az áramlásra, jön és megy, aminek, akinek kell. Elengedem és fogadom. És mindeközben kinyíltam és párban lettem önmagammal. Szerelemes lettem újra. Szerelmes lettem magamba, abba a szerelembe, ami bennem van. Szeretek. Máshogy. Másként. És ez a szerelem tesz boldoggá. Teljesen mindegy ki az, van-e, létezik-e, viszonozzák-e... Mert nem kint van - Itt van Bennem. Szárnyakat ad és a magasba repít. És tudod mit? Látszik, észreveszik, és gratulálnak - nevetek és boldog vagyok. Igen, tudjátok meg, SZERELMES vagyok. Magamba, a Bennem lévőbe, a MAGomba. Értitek? Itt voltak rajtam a szárnyak, csak nem tudtam vele repülni. Most felfedeztem magamban és újra szállok... Fel-fel a magasba...