Magad mellé fektetnéd és csak hagynád hallgatni, aztán szépen megfognád a kezét és csukott szemmel álmodnátok ugyanazt. Vágynál az ölelésére, a simítására, de elég volna kezének érintése. A lelkeddel éreznéd, a szíveddel hallanád. Egy lágy dallam szólna fületekben, ami kettőtök kéz melegében érne össze a végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése