2013. november 20., szerda

Szövetség

Szövetség


Ha valóban szeretsz, meghagyod a másik embernek azt a szabadságot, hogy a saját útját járja, a saját döntései mentén. Nem vársz el tőle semmit, nem kívánod azt, hogy feladja érted az álmait. Kész vagy magára hagyni, ha az segíti leginkább a felnőtté válását. Nem feltételezed róla, hogy nélküled nem képes boldoggá tenni önmagát, hanem bízol az erejében. Megérted, hogy nem élhetsz helyette, és nem mentheted meg saját sorsától, nem viheted véghez személyes küldetését. Nem kötözheted meg, és nem menekítheted meg szembesüléseitől, kudarcaitól és tévedéseitől sem, mert ezzel az egyedi világkibontás útján akadályoznád, megfosztva őt a hőssé válás lehetőségétől.
A legkomolyabb áldozat: szabadon engedni azt, aki számodra fontos. Meghagyni neki a tapasztalás lehetőségét úgy, hogy közben nem foghatod a kezét, és nem vállalhatod át a terheit. Megengeded neki a szenvedést is, mert tudod, kétségek nélkül, bizonyossággal, hogy elbírja azokat, és kellően érett ahhoz, hogy arannyá transzformálhassa magában azt, ami a beavatatlanokban még csak ólom.

-Cs. Szabó Virág-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése