Felszállunk a vonatra és nem tudjuk mi vár ránk útközben. Míg elérünk a következő állomásig, olykor leereszkedünk egy völgybe, hogy megismerjük mélységünket. Aztán mikor túljutunk rajta, jön egy sötét alagút, ahol először nem látjuk a fényt. Kétségbe esünk, kilátástalan minden, míg nem felbukkan a fény az út végén és felsóhajtunk, ezt is túléltük. Irány a következő állomás, újabb útitársakkal. Olykor a hegyekbe emelkedünk, megérinthetjük a felhőket, közelebb kerülhetünk a naphoz. Boldogok vagyunk. És a vonat robog tovább, jön egy újabb völgy, egy újabb alagút, egy nem várt állomás... De tudjuk a célt és ez épp elég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése