2013. november 18., hétfő

Csillagok alatt




Csillagok alatt ülök és az ad erőt, hogy Téged látlak benne. Fejemben képek jelennek meg rólunk. Egy gyönyörű téglából és fából készült ház. Csodaszép kertből, a nyugágyból nézem a csillagokat. Eszembe jut az az idő, amikor még nem voltál. A sok fájdalom, ami mind tanított valamire. Elengedés, megbocsátás, hit, harag, kísértés, vágy, félelem, szorongás, szeretet, gyűlölet, erő, gyengeség, betegség.  Féltem hallgatni a belső érzésekre, féltem megélni őket. Aztán felfedeztem az érzéseket bennem és elkezdtem figyelni rájuk. Megláttam magamban magamat és szembenéztem mindennel - a vágyaimmal és a félelmeimmel. Elkezdtem menni feléd, a közös otthonunk felé. Az lett a sorsom, hogy keressem magamat és közben téged találjalak meg. Feltétel nélkül szeressek és az élet próbáit a javunkra fordítsam, a mi fejlődésünkre. Néha elvesztettelek az úton, voltak nehéz napok. Akkor Rád, a mi csillagunkra gondoltam. Mennyi mindent meg kellett érnem ahhoz, hogy most kisétálj a házunkból, letelepedj mellém és együtt nézhessük a csillagokat. Most már a Mi csillagunkat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése