Megteremthetsz bármit magadnak. Akár egy tiszta saját világot is. Ahova nincs bejárása senkinek. Aztán egy idő után ráébredsz, hogy már te sem tudsz kijutni és már te is vágysz kifelé. De már túl rég vagy bent, biztonságban, még akkor is, ha a fájdalmak ugyanúgy elérnek. Mert itt bent, bezárva lelkedbe, másképp fáj. Így óvod őt és így tanulod önmagadat. És mikor azt hiszed, hogy már nincsenek titkaid önmagad előtt, akkor jössz rá, hogy még mennyi van. Megint ott a gödör, megint ott ragadsz benne egy időre. Újra csak a világod és te vagytok. Kitörnél, szabadulnál, de már nem enged könnyen. Kell, hogy valaki kirántson. És te vagy csak Te lehetsz az a valaki. Magad szülte világod, csak magad nyithatod ki. Zárt világodból, egy mindenre nyitott világot, csak magad alkothatsz. Ami itt bent megfélemlít, ami itt bánt, azzal ott kint is dolgod van. Hiába oldod meg bent, ha kint nem működik. Nyiss rá és most, hogy megtaláltad magadban a világot, keresd meg a világban önmagadat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése