Mintha egy hullámon ülnél, amit folyton követned kell. Néha letaszít magáról és a mélybe lök, de van, hogy a magasba repít és általa élheted á a legnagyobb boldogságot is. Van, hogy gyorsan követik egymást a lökések, követni sem tudod. De van, hogy olyan hosszan tart egy hullámon, hogy a reményt is elveszted . Aztán van, hogy úgy felkavar mindent, hogy azt hiszed nem bírod tovább. Mert a semmi felé tartasz és csak a végtelent látod, cél nélkül. Aztán felvillan valami a messzeségben és olyan erőt ad, hogy legyűrnéd az egész óceánt egymagad. Most már tudod, hogy a célt nem kell látnod, az ott van, csak kapaszkodnod kell és hinned a láthatatlanban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése