Beléd mar az érzés újra. Ott mélyen a lelkedben érzed. Azt hiszed, hogy kiléptél és ezzel lezártad. El is hiszed, talán így is van. De mindig vissza-vissza nézel, mintha fájna még, mit ott hagytál. Még mindig hagyod, hogy néha bejárjon az érzés a lelkedbe. Aztán mikor eleget vártál a múltra és eleget epekedtél a jövőért, állj meg. Vegyél mély levegőt és érezd még egyszer utoljára a lelked kínzó fájdalmát. Ez most más lesz. Ebben most ott van a hála. Elkísért eddig, de ideje elengedned, tedd le több száz éves múltadat. Rozsdás a zár, de most bezárhatod. Elérkezett a pillanat, többé nem mar az érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése