A lelked fáj, könnyezik, mégis szárnyalnál, mert adnod kell. Nem törödve azzal, mi repedezik benned, csak a fényt érzed, ami a másik lelkéhez érne. Nem tudod visszafogni, csak repülne sebes szárnyaival és betakarná lelkét. Mert benned van a fény, akkor is, ha fáj. Nem fájhat, mert a fényed erősebb, elmossa fájdalmad. Bármikor odaadhatod, mert mindig marad benned. Odatartod lelkedet és odaér a fényed. Száz sebből vérzel, de nem érzed, ha adhatod. Csak a lelked érzed, ahogy összeér az övével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése