Új fejezet a Nagy Könyvben

Mindenki életében eljön egy időszak összegzése és lezárása. Ezt nem csak akkor kell megtenni, ha valami rossz időszakot kell lezárni. Nem. A tanulás folyamatát is le kell zárni. Végig menni rajta újra, megérteni azokat a pontokat, amiket eddig nem is vettél észre. És talán nagyon is fontos részét képezik az egésznek. Talán egy új lapot jelent a Nagy Könyvben.

Mindig ott van a segítség, hogy észre vedd mit is kell tenned. Változtatnod most. Rajtad múlik, hogy mikor vagy készen rá és veszed észre. Pontosan akkor, mikor elég erős vagy mindehhez. Megragadod és onnantól már könnyebb is a lelked. Nem nehéz az indulás, mert egy belső megnyugvást érzel. Az úton vagy.  Talán arra számítottál, hogy minden egy csapásra jön. Hogy mindent azonnal megértesz, a helyére kerül minden. Aztán jönnek a napok és meglátod, hogy nem így van. Kapaszkodsz érzelmekbe, hangokba, képekbe, emberbe. Látod bennük a tanulnivalót és egyre jobban érzed is őket. A mélyeket is nagyon, de a magaslatok is most a legszebbek. A segítség végig ott van, és már túl görcsösen tartod. Már a valóság talaját csak játéknak gondolod. Egy múló dolognak, amit azért kapsz, hogy aztán az álmod kapd meg. És hiába éled meg, még sem tudod szabadjára engedni. Mert a görcs van benne. Ragaszkodás egy olyan érzéshez, ami csak a képzeletedben létezik. Még ezt is csak próbának tartod és megmagyarázod szavakkal. Aztán megismered a valóságod másik oldalát. Amikor te vagy az érzés valakinek, és te nem érzed őt. Ráébredsz, hogy nem befolyásolhatod, de érezheted. Segíthetsz neki megérteni. De csak éppen annyira, amennyire ő ezt képes elfogadni. Ahogy neked is el kell fogadnod magadban. Kiegyenlítődnek a rezgések, pont úgy, ahogy az el vannak rendelve.

Vágyódhatsz valami után, amit könnyen meg is teremtesz magadnak. Sokszor még tenned sem kell érte. Elég, ha kéred. És másmilyen lesz, mint a képzeletedben. Sokkal valóságosabb. És nem olyan, mint te. Nem mondhatod, hogy rosszabb. Csak más. Itt kell ráébredned, hogy neked pont az jó, aki te vagy. Nem válhatsz olyanná, mert azzal nem te lennél. Talán félelmetesnek tűnik az, aki vagy. Talán nem mindig az vagy, aki lenni szeretnél. Mert hibázol, mert bántasz, mert félsz. És van az a pont, ahol megállsz. Mert megállít valami. Elértél a határodhoz. Vagy most megállsz és maradsz ebben a „kényelmes” helyzetben, vagy kilépsz. Átléped magadat. Érzésekkel. Aki már nem akar olyan lenni. Nem. Csak önmaga akar lenni. Nem magyarázni, nem ítélkezni, nem tanácsolni. Csak mutatni magát. De ez nem olyan érzés, hogy nem érdekel más. De érdekel. Csak önmagad értékével vagy tisztában. És lehet ebben úgy megmaradni, hogy a hála és az alázat megmarad benne. Mert mindent el lehet fogadni. Éppen úgy, ahogy önmagadat is. Be magadat is meg kell nyitni még önmagad előtt is. Nem adhatod addig oda a kilincset senkinek, amíg te magad nem tudod lenyomni. Várhatod a segítséget, ha önmagadnak képtelen vagy segíteni. Minden gyógyítás benned kezdődik meg. Minden, ami fáj, minden, ami boldogsággal tölt el, az a tiéd. Ha megosztod önmagaddal, aki osztható meg mással és tudod a kilincsed másnak is odaadni.

Tehát mindezt megtanultad magadról, akkor ideje elfelejteni. Mert ez már beléd épült, nem kell a fejedben tartani. A lelked már birtokolja. Elő tudja hívni. Így képes még többet befogadni és még annál többet kiengedni. Önmagából. A belső megnyugvás érzése már a tiéd. Ami fontos része az egésznek. Egy új fejezet a Nagy Könyvben.