Beismerni azt, hogy hibáztunk és nem szerettük eléggé... Nem Őt. Magunkat. Mert, ha úgy láttad volna magadat, ahogy ő téged. Akkor láttad volna az igazi valódat. Tisztán és ítélkezés nélkül. Szeretni nem kell tanulni. Csak el kell tudni fogadni. De nem is elfogadni. Befogadni. Úgy, ahogy ő érez téged. Az a kiindulási pont, a még szennyezett, de te tisztára mosható. És már felismerheted szemében magadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése