Nézz körbe, majd
nézz a tükörbe. Kik ők? És ki vagy Te? Ki akarsz lenni? Ők vagy Te?
Sokszor nem is
tudod, mikor elindulsz, hogy mi az igazi célja utadnak. Csak érzed, hogy menned
kell, és a végén ráeszmélsz, hogy bizony útközben tanultál a legtöbbet. A célod
pedig már nem is olyan fontos. Mész, mert szeretnél valakivé válni. Nézed őket
és hozzájuk hasonlóvá vágysz válni. Látod szép arcukat és csodálod életüket.
Közben lassan már arról is elfeledkezel ki vagy te valójában. És az élet visszaránt. Mert nem ad időt, nem
ad lehetőséget, hogy olyanná válj, aki nem vagy. A sors nem kiismerhetetlen és
nem manipulálható. Pontosan azt hozza ki belőled, aki vagy te odabent. Kinő
belőled és már nem akarsz hasonlítani. Nem vágysz más életére, csak a
sajátodra. Pont úgy, ahogy most van.
Mert körbenéztél
és csupa boldogtalan arcot láttál. Belenézel a tükörbe és ott vagy Te.
Mosolyogsz és ő akarsz lenni. Igen. Pont olyan, aki most a lelkéből mosolyog
vissza rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése