Megértettelek téged. Hallottam a sikolyt a lelkedből. Segíteni akartam. Éreztem a boldogtalanságot. A hajszolt célokat és vágyakat. És éreztem, hogy mindez kevés. Hogy már nem akarsz megértést, hogy már elég volt érezni. Akartam segíteni, de csak nézni tudtalak. Nem szólhattam. Nem állíthattalak meg, de adhatok új irányt. Engedhetem látni magadat. Talán nem én vagyok, aki megért, de én vagyok az, aki téged lát. Látom a lelked és tudom, hogy van remény. Csak engedned kell újra érezni. Nem félni. Csak merni. Ha nem is én, de valaki visszaadja a boldogságod. Tudom, érzem a lelkemben.
Van remény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése