Távol vagy tőle. Nem látod őt. De ott érzed mindenben. Mert ő van ott
minden gondolatodban. A szíved őrzi őt. Nem felejti. Érzi őt a fák haljódozásában, az eső nedves cseppjeiben, a lépteid halk zajában, a meg
nem ejtett könnyben, a kimondott és elhallgatott szóban... Távol van
tőled, de a lelkedhez sosem volt közelebb. Hiába száműzöd, fojtod el és
szeretnéd felejteni.
A lelked nem felejtheti.
Ezek a sorok nagyon szepek,szinte fajt olvasnom.
VálaszTörlés