Nem tudom tovább húzni, hogy leírjak érzéseket, tapasztalatokat az elmúlt hetekkel kapcsolatban.
Bizonyára Ti is éreztétek, átéltétek, hogy nem egy könnyű időszak a mostani sem. Bár a megváltás érzete, a fordulópont, egy új kezdet, egy folytatás - ott van a június 21-ében - addig és utána is erősen éreztük a tisztító energiákat, a fájdalmat, a múltat - és mondjuk ki, a rossz energiákat - erősen dolgoztak rajtunk ezek is.
Az az egy biztos, már máshogy reagálunk rá. Sokkal tudatosabbak vagyunk és észre is vesszük, hogy hol van még hiányosság. Bele is megyünk, meg is éljük. Lehet hogy másként, ahogy azt várjuk, de minden megtörténik. Nincs mese. Elfogadjuk őket így. Tanulunk, fejlődünk és megyünk előre...
És történnek csodás dolgok is. Ezer éve ismert emberek, velük hozott üzenet, sok mosoly, nevetés, ölelés, zene, tánc. Pillanatok alatt elfelejtünk mindent általuk. Befolyik ereinkbe és kitisztul minden. Ezt is élvezzük!
Aztán sok feladat is itt van előttünk, olykor össze is rogynánk alatta, ha nem lenne hozzá, benne segítségünk. De van! Nem csak fent, itt is. Keressük azoknak az embereknek a társaságát, akik hasonlóan rezegnek - Együtt könnyebb és hamarabb átmegyünk mindenen. Persze nem ússzuk meg, hogy megtaláljuk benne a tanulnivalót, de figyeljünk ki mivel segít hozzá. Egy-egy elejtett szó, mondat, helyzet, amiben ott a válaszunk és a megnyugvásunk, fejlődésünk.
A sok tanítás mellett észre kell venni a sok-sok jót is, azokat is, amik természetesek az életünkben. Apró dolgok, amik elvesznek a hétköznapokban, de nélkülük nem működünk ugyanúgy.
Nézz szét, mikor homályos minden, tisztítsd a képernyőd. Látni kell!
A június 21. előtti nap nekem abban telt, hogy egy videót csináljak. Persze dolgoztak ellene, de végül sikerült. Nem volt felhőtlen az öröm, de biztosítottak róla, hogy ezt most így kellett. A 21. nap nehezen indult, de jó közegben pár óra alatt kitisztult belőlem az aggodalom, a szorongás. Mikor érzed, hogy valami jön, mindenki a jót várja, de benned ott a feszültség, hogy valami nem stimmel.
És jött az Everness fesztivál. Nagyon vártam a feloldást, a megértést, sajnos nem jó érzet volt, ami vele jött. Ott kezdődött, hogy nem éreztem a happy érzést, hogy mehetek, hogy megyek. Ne értsétek félre, rengeteg jó dolog volt, rengeteg leckével tarkítva, ami végül magával hozta a felszabadulást a feszültség alól.
Az első 3 nap kegyetlen volt számomra. Olyan közegbe kerültem, ahol a szeretetnek a nyomát sem éreztem. Sok jó ember, sok önkéntes, tele fejlődni és segíteni akarással, de ott volt a belső feszültség, a pokol sokakban, ami tombolt belül. Már bennem is. Próbáltam alakítani, formálni, megérteni, tartani, megfogni, meghallani, elengedni, szétválasztani, visszaadni. Kimondani.
Jó volt látni, hogy ennyire sok ember ébredezik, válik egyre tudatosabbá, de a rezgés nincs ott, ahol annak lennie kell, hogy az Egység rajzolódjon ki bennünk. Úgy éreztem beszélünk róla, de nem éljük meg. Képtelenek vagyunk rá és bántjuk egymást, magunkat. Mert minden önmagunkban csapódik le és dorgáljuk magunkat, hogy ez nem működik, nem úgy, ahogy azt mi elképzeltük. De higgyétek el, minden mindenkivel úgy történik, ahogy az a legjobb, a leginkább a saját fejlődését szolgálja.
Én próbáltam meglátni mindazon félelmem, ami előjött... Bizonyára sokan voltunk így vele. Mindannyian alakultunk és formálódtunk, így rengeteget fejlődtünk és léptünk előre.
Éreztem a saját álarcomat is. Hogy mutatok valamit, alatta pedig robbanna valami. Hagytam magamon átpörögni - engedni, hogy formáljon. A 4. nap jött egy fordulat, ott el tudtam felszabadulni, és máshogy látni az addigi dolgokat. Minek kényszerítem bele magamat helyzetekbe? Miért vagyok együtt olyan emberekkel, akik taszítanak? Mik azok a régi sebek, amik most fájnak? Lehetőségem volt 1-1 módszerrel belelátni olyan eseményekbe, amik a gyökerét mutatták meg problémáimnak.Így aztán az emberek,a kik addig taszítottak, semlegesé lettek és eltűntek. Helyükbe a szívembe a lelkembe jöttek csodálatos emberek, akikkel szeretnék is tovább haladni. Finoman lassan kimosta a víz belőlem/belőlünk a sebeket, jó volt elhagyni a teret és hazatérni.
A zene és a tánc volt, ami felszabadított mindenkit - ott volt elengedés, feszültségoldás. Volt sok mosoly és beszélgetés, ami kellett, ami jót tett. Volt rengeteg ölelés és szeretet is. Azoktól, akiktől kellett. Minden kényszer nélkül. Volt elfogadás és befogadás. Egy újabb kezdet.
Jó volt hazajönni és kezdeni, folytatni azt az életet, ami bennem él.
Nem mondom, hogy ez könnyű, hogy könnyebb lesz, de könnyebb a zsákom.
Ha pár órára el is felejtem, hogy mi minden van itt, visszajön és figyelmeztet, hogy ezt nem lehet pihentetni és félrerakni. Ez bizony itt van - Bennem.
Tehát a tanítvány az úton marad és halad előre, fel-fel.
Remélem Ti is érzitek ezeket az energiákat és ma már könnyebb az a zsák is. Nem vagyunk egyedül, együtt vagyunk. Segítjük egymást minden egyes pillanatban. Azok szeretnek a legjobban, akik bántanak. Ne feledjétek. Legyünk hálásnak egymásért egymásnak.
Szabadság, Szerelem kéz a kézben.
Köszönet és hála a sok tanításért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése