Égi üzenet

Megbánni, hogy megtetted, hogy úgy cselekedtél, ahogy a lelked érezte. Gyenge pillanatodnak érzed, pedig csak lélekből tetted. Mert olyat éreztél, amit csak vele érezhettél. De tudtad, hogy nincs rendben. Sem az ő lelke, sem a tiéd. Érzed, ahogy érez, és tudod, mit él meg. Ugyanazt a félelmet, amit te. Nem tudod feltétel nélkül engedni, mert te is tele vagy feltételekkel. Magad felé. Ha így tennéd, vagy úgy, akkor így és úgy lenne. Nem. Nem ment. Ahogy te elrohantál volna, úgy rohant el ő is. De addigra már elvesztél. A lelkébe költöztél és nem tudtál kijönni. Vele szenvedtél és közben önmagaddal is. Bántott ő is, de te bántottad magadat a legjobban. Mert kapaszkodtál és ragaszkodtál ahhoz az érzéshez, ami bár éledezett benned, de elfojtotta a félelem. A félelem önmagától. Mindannyiszor mikor felbukkant, azt gondoltad, már könnyebb, már nem fáj, már nem bánthat. Már nincs harag és nincs bűntudat. És mikor újra eléd sodródik, még mindig nem tudsz ránézni. Érezted magad kevésnek hozzá, majd ezen túlléptél és már őt tartottad kevésnek magadhoz. Aztán kívántál neki boldogságot, de remélted, hogy azt melletted leli meg. Aztán újra elment és azt mondtad így rendeltetett. Próbáltál mást keresni, de őt láttad benne és rájöttél neked ő már nem kell. Azt gondoltad elengedted végleg? És akkor jött egy üzenet: ha igazán szeretsz, el tudod engedni, mert te tudod a legjobban, mi történik a lelkében. Újra ott áll előtted. Azt sem tudod, tudja-e ki vagy, csak a szemét kerülöd, csak a lelkét ne lásd újra. A düh eszi bensődet. Miért tette ezt, miért játszott és csapott be? Aztán kiállsz vele szembe, de elég messze tőle és hagyod átjárni benned az érzéseket. Átmennek, de valami marad a mellkasodban. Leülsz egy padra, a nap érinti a bőrödet és nézel körbe, mintha várnál valakit. Talán ő jön? Csukott szemmel próbálod a nappal együtt a szeretet melegét hozni lelkedbe, mikor egy idős bácsi szólít meg. Nézhetem egy kicsit magácskát? Elmosolyodsz és tudod, hogy most őt küldték neked. Leül melléd és nem szól semmit. Csak néz. Majd percek múlva feláll és megköszöni. Megköszönöd neki és szó szót követ. Visszaül és folynak belőle a szavak. Úgy kapsz válaszokat, hogy a kérdéseket fel sem tetted.

Üzenetek:

• Ne bánd meg, amit megtettél. Csak azt bánthatod, amit meg sem tettél.
• Bocsáss meg önmagadnak  és ne bánj meg semmit, mert minden úgy volt a legjobb, ahogy történt.
• Van, ami csak egyszer adódik és soha többet. Éld meg és engedd el.
• Mindig választani kell, és vállalni annak következményeit. Lelkifurdalás nélkül.
• Ha megtaláltad önmagadat, engedd, hogy más is megtaláljon téged.
• Keress társaságot, keress okos embereket, akiktől tanulhatsz, akik által fejlődhetsz. De ne feledd, te is éppen olyan okos vagy, csak a felszínre kell engedned.
• Légy tisztában képességeiddel és ne félj használni.
• Mindig az érzelmeidre hallgass, mert az az égből jön.
• Minden változik. Fejlődj vele együtt te is. 

Miközben ezeket a szavakat hallgattad, láttad benne az édesapádat, a szerelmedet és mindent, ami te vagy. Ismer egy idegen, aki megszólított a parkban. Kérdezed tőle: ez hogy létezik? És csak mosolyog, majd folytatja tovább. Megértetted az üzenetet, csak hallgatod őt tovább. Ami maradt még benned nyomás, az önmagad terhe, te raktad magadra, a bűntudat, az megbocsátás hiánya, mind felszabadításra vágyik. Önmagad felé. Miközben elbúcsúzol az öregtől és hazafelé sétálsz, érzed a megkönnyebbült mellkasodat. Csodálatos nap volt. Minden úgy volt, mindent úgy adtál és kaptál, ahogy kellett. Nincs szégyen és nincs bűntudat. Elengedted önmagadat vele együtt. Indulhatsz a következő parkba...