Már nem félek,
csak a kíváncsiság hajt feléd. Látni akarlak, érezni a lelkemben arcodat. Nem
akarok gondolkozni és tervezni, csak nézni téged. Nem akarlak megérinteni sem,
csak ott állni és nézni a szemedbe. Boldognak látni, mosolyogva ölelni
lelkemmel. Elmondani mindent szavak nélkül és figyelni hallod-e. Ha nem hallasz
még, egyszerűen tovább megyek, és majd várom a következő találkozást. Mert
bízom az isteni gondviselésben, az elrendelésben. Ha úgy kell, tudom, visszajössz.
Megteremtődik hozzá az idő és a hely is. Már nem félek, csak megyek, mert hajt feléd.
Zsidákovics Mihály festménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése