Lelkünk mosolya

Meglátogatott az érzés, éjjel érkezett. Elmentem mellette, mert az arcot kerestem. Közben végig ott volt és követett. Végül megérintett és a mellkasomban éreztem a lelkét. Megmozdult bennem, odaért. Éreztem az érintést, éreztem a boldogság illatát. Nevettem, hiszen végig itt volt bennem, és nem láttam. Nem láttam, mert annyira látni akartam. Ezt csak egyszerűen érezni kell. Nem kell neki arc. Ez anélkül létezik bennünk. Engedni kell eltűnni a képet, hogy egyszer ez a tiszta érzés kaphasson arcot. És együtt nevethessünk lelkünk mosolyával.