Összeolvad újra

Életeket bebarangolva. Keresve Őt. Képek villannak be, fájdalmas érzetek jönnek elő. Tekintete kísért, lelkének kínját élem át benne újra és újra. 

Hányszor ejtettünk egymáson sebet? Hányszor hagytuk egymást újra elveszni?

Nem számolom és nem nézem tovább ezeket a képeket. Megbocsátok, elengedek és újra a szemedbe nézek. Gyógyítok. Gyógyítom magamat és téged. Te csak várj, szabadulj velem, én jövök feléd.

Keresem szívedet, elveszett vagyok nélküled. Összeomlanék a súlya alatt, ha nem tudnám évezredek óta, mi vagy nekem. Felemelek néhány követ, csalódottan megyek tovább.  Míg nem az egyik alatt a Tiédet találom. Magamhoz szorítom dobogó szívedet, és a testedet kutatom hozzá. Megtalállak, de falakba ütközöm. Végigsimítom hideg áttetsző jég falaid. Már látom a szemed fényét, már érintem falakon át ujjaid. 

Szeretetemmel olvasztom le falaid. Türelemmel várom olvadó ujjaid tapintását bőrömön. Majd a szívedet nyújtom, a lelkedbe emelem, összeérintve az enyémmel. Összeolvad újra. Megtalálta Őt.