Mindig eljön az az idő, mikor a "jól megérdemelt munka eredményeit" élvezhetjük (élvezhetnénk) az életben.
De sajnos sokan vannak úgy, hogy a rengeteg rossz, szenvedés, fájdalom, aggodalom, frusztráció után nem tudják megélni, élvezni, engedni a jót életükbe...
Inkább feszültség és érzéstelenség, egyfajta üresség (nem feltétlenül mindig rossz az üresség, itt most igen!) jellemzi az időszakot, mintsem fesztelenség és őszinte boldogság.
Vagyis nem tudjuk megélni, learatni a munkánk gyümölcsét, egyfajta zártság van, miközben nyitni és élni szeretnénk...
"Arra kérlek most, hogy gyógyítsuk együtt lelkednek azt a részét, amely elfelejtette, mi az a fesztelen öröm és boldogság, hogy mit jelent tiszta szívből örülni magadnak és másoknak.
Bizonyára sokszor merült már fel benned kérdésként életed során, hogy "mikor leszek már végre én is boldog"? És igen, sokat is dolgoztál érte, rengeteg mindent feloldottál és megoldottál magadban, életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki belőle...
Arra kérlek, kapcsold most be ezt a zenét:
És gondolj most azokra az időkre, mikor fájt, mikor nem volt olyan az életed, mint amilyenre vágytál. Gondolj a fájdalmakra, azokra az érzésekre, amik akkor a társaid voltak... Idézd fel őket!
Gyógyítsuk azokat a részeidet, amelyek ugyan bizakodtak, de mégis fájtak...
Nyugodtan sírd ki, akár hangosan is a valóság talaján,
- vagy képzeld el egy hegytetőn magadat és ordíts, sírj bele az égbe, a levegőbe,
- vagy képzeld el magadat egy fa tővében, dölj neki és engedd ki magadból a fájdalmat, mindent, amit a tudatalattid elrejtett eddig előled, amit te is elrejtettél magad elől.
Gyógyítsuk a magány érzését, az egyedüllét fájdalmas érzését mindenhol. (Mindenhol=saját tapasztalat ebben az életben+más életek+család+kollektív)
Gyógyítsuk azt,
- ahol reménytelenségben voltál,
- ahol feláldoztad magadat egy jobb élet reményében,
- ahol "eladtad a lelkedet" egy kis jobb reményében bízva,
- ahol úgy érezted áldozatot kell hoznod, hogy boldog lehess,
- ahol elfogadtad a rosszat jónak, az élet velejárójának,
- ahol megtanultad mindennek ára van, még a jónak is.
Gyógyuljon a családod és a kollektív energiájában is, ahol eszerint élnek az emberek.
TE MOST lecsatlakozol róla és behívjuk azokat a boldog és öröm energiákat, ahol fesztelen és igaz a boldogság. Lásd magadat gyermekként, aki ugrándozik a réten, a fák között. Lásd a fesztelen játékot benne. Majd hívd vissza ezen részedet magadba. Érezd, ahogy a szívedbe fogadod Őt újra. Simogasd magadba az érzést, Őt.
Majd mondd ki magadnak: "Lehetsz boldog. Lehetsz újra boldog. Megérdemled a boldogságot."
Érezd, ahogy gyógyul a szív csakrád, nőként a méhed is, gyógyul mindenhol, ahol nem tudtad befogadni a jót, a szeretetet. Mindenhol, ahol megtetted és mégis bántottak, ahol ezmiatt bezártál, mindenhol, ahol úgy érzeted becsaptak, ahol te csaptad be magadat, ahol ámítottad magadat - most gyógyul.
Fújd ki mindazt, ami most még feljön benned. Fújd, lélegezd ki, hangosan, hosszan. Gyógyuljon az a szív, az a méh!
Láss fényszíneket. Zöld, piros, narancs (engedd, neked mi jön) fényszínek gyógyítanak most. Lélegezz hosszan be és ki. Érezd, lásd, ahogy végigáramlik rajtad.
A következő napokban, hetekben fordíts nagyobb figyelmet szívcsakrádra (nőként a méhedre)! Minden nap gyógyítsa a Fény és a Szeretet. Áldás!
Segítő meditációk:
További segítségekért kövesd be oldalaimat:
Youtube: Cser Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése