Mindenki elérkezik oda, hogy azt érzi már nincs tovább - itt most vége, ebbe most meghalok. És igen!
Kellenek az ilyen kishalálok. Sok ilyen kell. Hogy miért?
Mert ilyenkor szenvedsz. Elkezdesz vádaskodni. Másokat vádolni, mert te mindent megtettél és mégis ezt kapod. És jön a düh, a harag. Tombolsz. Értetlenkedsz. És még mélyebbre mész. Alámerülsz Önmagadnak. Fáj.
És itt a poklodban ismered fel, hogy minden ami volt, nem jó, hogy kell a változás, hogy tovább kell menned. És ezzel megjelenik a fény a poklodban. A kezét nyújtja és mutatja az utat. Segít. Harcol veled együtt. Melletted van. Mindig ott volt, itt van. Csak a saját sötétséged elfedte.
Nyújtsd a kezed, és ismerd fel a változás lehetőségét. Győzd le a poklod, a félelmed, és menj tovább. A Fénybe. A Boldogságba. Ott vár rád Valaki! Aki ugyanezt a poklot megjárta. Érted is.
Kezdj el hinni és változni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése