Ments, gyógyíts és engedd el!

 

Nem elég megmentened, meg is kell gyógyítanod. És mindeközben megismered és megszereted. Érezni fogod, mi fáj neki, és tudni fogod, mitől boldog. Vele leszel, mikor készen áll, mikor útra kell bocsátanod és elengedned. Te készen állsz? Meg tudod menteni? És el tudod engedni?

Összeköt

Tudod, mi az, ami összeköt vele? Egy olyan szál, ami bizonyossá tesz önmagadban. Mert lehet, hogy nem tudod mikor és hol. Lehet, azt sem tudod még, hogy ki ő. Talán épp mást ölel és mást szeret, de épp feléd halad. Mert a lelked köt össze vele...

Ragaszkodj önmagadhoz

Ha megvan, ha rátaláltál. Ragadd meg. Hiszen már a részeddé vált és miatta is lettél egész. Ha már a tiéd, akkor együtt alkothattok valami mást, többet. Többet, mint egymás nélkül. Mert benne megtalálod meg a biztonságot és a megnyugvást. Hozzá menekülhetsz a világ elől és benne megtalálhatod a világot is. Válaszokat kaphatsz kérdések nélkül, és úgy adhatsz, hogy közben végig önmagad vagy. A legnagyobbra találtál. Ragaszkodj hozzá. 

Nem félni tovább

Mitől félsz? Mi nem enged tovább lépni? Mi tart vissza? Számolj el velük és tedd meg most. Abban van a feladat, ott a leckéd. Itt az idő elhagyni és nem félni tovább.

Álmaid békéje

Ha nem találod a saját életedben önmagadat. Ha csak telnek a napok és a hiány elemészti pillanataidat… Mire vársz? Mi az, amit bánnál, ha sosem tennél meg? Mit hajtasz? Kergeted az álmokat, de csak vársz az alkalmas időre? Eljön az? Lesz olyan, hogy minden a legtökéletesebb a tettre? Sose. Mert az egodnak nincs tökéletes. Nem érheted fel őt. De megtalálhatod lelked békéjét álmaidban.

Lépj önmagadból

Nem kell mindent uralni, nem kell mindent átlátni. Elég, ha ott vagy és figyeled. Fülelj, nézd és tanulj belőle. Aztán, ha már nincs mit, akkor úgyis elvisz az út más felé. Csak halld meg és lásd meg a kellő időt rá. Ne siess, ne türelmetlenkedj. Élvezd, és lépj ki önmagad kereteiből. 

Ne felejtsd...

Mikor ott van minden nap melletted, elfelejted milyen volt nélküle és már eszedbe sem jut, milyen lenne nélküle. Elfelejted a fájó perceket, amikor az elutasítás mérgezte lelkedet. Mikor reménytelenül szeretted, és azt hitted sosem kaphatod meg. Minden nap magadnak kívántad, és bármit odaadtál volna érte. Aztán a beteljesült szerelem ideje is eljött. Teltek a napok és természetessé vált minden perce vele. Elégedetlen vagy? Zsörtölődsz és keveselled? Akkor ne felejtsd el, mi mindenen mentetek át, mi mindent vesztettél el és mit nyertél vele? Megtaláltad, hát adj hálát érte. Még azokban a morcos pillanataidban is…