Érte

Megszenvedtél érte. Eshetsz újra és újra kétségbe. Hiheted, hogy már rosszabb nem jöhet. Jönni fog, ha még nem tanultad meg. De megint talpra fogsz állni, mert még mindig ott a cél. Érte fáj annyira. 

Érzed már

Behívott az életébe. Meghallottad hívó szavát. Nem is tudtad mi történik. Csak elindultál. Nem tudtad mi vár, nem kérdeztél, csak mentél. Ott vagy már. Benne az életében. Tudja Ő is, tudod Te is. De még nem léphettek. Még nem. Még külön van dolgotok. Leckéitek, melyeket meg kell tanulni. DE már egymás közelében. Érezni a másikat, még ha nem is melletted van. Olyan közel, hogy kinyújtanád a kezed és megérinthetnéd. Még ne. Várj! Lelketek tudja már, de az idő még nem jött el. Türelem. Légy mellette és ha megérintene, tudni fogod. Mert akkor jött el az idő!  

Minél jobban

Minél távolabb volt, annál közelebb érezted magadhoz. Minél közelebb volt, annál jobban vágytál rá. Minél jobban vágytál rá, annál nagyobb volt a szenvedés. Minél jobban szenvedtél, annál inkább érezted a hozzá vezető utat. Minél jobban érezted az utat hozzá, annál elérhetetlenebb volt. Minél elérhetelenebb volt, annál jobban akartad. Minél jobban akartad, annál jobban hittél is benne. Minél erősebben hittél, annál jobban vágytál rá. Minél jobban vágytál rá, annál közelebb jutott lelkedhez is. Minél jobban adtad lelkedet, annál inkább érezted az övét is. Mikor már így érzed Őt, megszűnt a távolság és elértetek egymáshoz...

Tudod már?

Ott vagy előtte. Tudod, hogy meg kell tenned, de néma maradsz. Tett nélküli. Érzed, hogy egy következő lépéshez értél. Egy leckéhez, ami itt feszít nagyon rég. Eltolnád, még nem vagy képes rá. De tudod, hogy meg kell tenned. Tett kell. A sors rád mérte. Kényszerít rá belső hangod. Tiltakozol, fáj. De megteszed. Most már tudod a leckét?

Bárhova visz

Bárhová visz, követned kell. Ez az, amit választottál. Ez amit át kell élned. Magadra osztottad, néha kíméletlenül. Bírnod kell és menned. Akármi ér, ez ott lüktet benned, és utat tör magának. Tiltakozhatsz, léphetsz le az útról, vissza fog rántani. Mert ez az út, ami a Tied. Ezt kell bejárnod! Mindenáron, eltévedhetetlenül, örökre.

Ott vár

Reménytelenség és kilátástalanság. Mikor már nem érted mi történik veled, és csak a fájdalom mar ott legbelül. Mikor elveszted a célt, és csak a szenvedést tudod érzékelni. Elillanni látszik a hited és a reményed, csak a szívet tépő keserűséged érzed. Próbálod kihúzni magad. Nem megy egyszerre. Megpróbálod minden nap egy kicsit. És jobb is minden nappal. Csak tarts ki, mert hosszú még az út és ez, csak egy gödör volt. Mássz ki, és indulj a hegy felé. Ott várnak téged!

Mintha

Egyszerűen nem tudod beengedni. Még képtelen vagy rá. Még játszani akarsz neki. Még nem látod magadat olyan tisztán, hogy megmutathasd neki. Még nem. Még szennyezi folt és seb, még szennyezi fájdalom. Várnia kell. Egyszerűen éreznie kell, hogy még félsz. Még fel kell ébredned, még el kell szakítanod láncaid. Egyszerűen még meg kell találnia, hogy segíthessen. Apró lépésekben, mintha mindig is így lett volna.