Belső hang

Belső hangok. Gyötörnek és aggódnak. Remélnek és szeretnek. Létezel és érzel. Elvisznek és visszahoznak. Fájnak, hogy boldoggá tehessenek. Megfelelni nekik. Tervezni, hagyni, maradni, menni. Mindig van kudarc és csalódás. Mindig van hiba. Tökéletes pillanat nincs. Ezt felismerni és adni a pillanatnak egy esélyt. Adni egy lehetőséget a belső hangodnak. Felemel és boldoggá tesz.

Pillanatban

Készülsz a pillanatra. Talán elszalasztasz dolgokat, mert várakozol. De közben boldog vagy a várakozásoddal. Mert tudod, hogy mindig közelebb vagy hozzá. Látod magad a pillanatban, a boldogságban. Örömmel tölt el minden perce. Aztán eljön a nap és ott a Te pillanatod. És rájössz, hogy mindennek van pillanata. A várakozásnak, az örömnek, a megérkezésnek, a bánatnak. Mindennek. Csak észre kell venned és szeretned az életed összes pillanatát. Mert a legfőbb pillanatban, akkor leszel igazán boldog.

Belső Mesterem

Egy gyönyörű réten jártam, hol patak folyt az erdőben és madarak csicseregtek, pillangók kergetőztek. Arcom megmosom a patakban és édes érzés járja át a szívem. Levetem ruháim és elmerülök a lágy vízben. Nap szárítja bőröm és egy híd hívogat a túlpartra. Elindulok rajta és a magas fák között lépkedek. Tündérek játszanak a fák mögött. Huncut mosollyal bujkálnak a fák törzsei mögött. Egy fa pagodát pillantok meg, lassan közeledem felé. Háromszög teteje leér oldalt a földig, eleje nyitott. Belépek rajta és megpillantom Őt. Szemben ül lótuszülésben, imádkozva, lehajtott fejjel. Szeme csukva és halkan megkér, hogy üljek le vele szemben. Némán ülünk. A legszebb csend, amit valaha éreztem. Egy tiszta érzés, mely összeköt vele. Egy gyertya gyújt, pislog fénye a félhomályban. Feláll és teával kínál. Érzem, ahogy átjárja testem a meleg érzés. Átmossa mindenem. Gyógyító és erőt adó. Halkan szól hozzám. "Eljött a következő lépcső. Itt az idő, hogy szeresd azt a lényt, aki te vagy. Szeresd azt, aki te vagy.  Tiszta lelked a legszebb, amit valaha láthatsz. Érezd magad teljesnek és csodás lénynek". Könnyek folynak arcomon. Feláll és magához ölel. Csak ölelni akarom és érezni a szeretet. Vezet engem magamhoz. A legjobb utat választotta nekem. Mennem kell. Elengedem Őt  és elindulok vissza az álmomba. A gyertyát elfújná, de megkérem, hogy ne tegye. Készen állok rá. Tudom, hogy bármikor visszatalálok hozzá. 

Megérkezel

Félsz a holnaptól. De ne légy gyenge! Tenned kell érte, hogy közelebb juthass hozzá. Gyengülj el, de aztán meríts belőle erőt. Minden perc megéri. Bírnod kell! Érezz a szíveddel, láss a lelkeddel. Megtalálod a fényt minden napban. És ha már nem félsz a jövőtől, megérkeztél.

Partot érsz

Egyszer partot érsz. Addig meg kell tapasztalnod a fájdalom ezer arcát. Adhatsz, ha nem kérik. Nem fog célt érni. Kaphatsz, ha nincs szükséged rá. Mindegyik tanít és utat mutat. A felismeréshez hosszú út vezet. Mind téged tisztít és a hozzá vezető utat erősíti. Mindennek van értelme. Érteni, érezni, elengedni, hogy partot érhess egyszer.

Kiválasztottak

Kiválasztod. Már mielőtt elindulnál. Jön és érzéseket adsz neki. Ő nem azt látja benned. Érzed, mégsem engeded. Értened kell az érzést. Téged is kiválasztott valaki. Észre sem veszed, de kiválasztott lettél. Mindannyiunknak tanulnia kell. Embereket és helyzeteket választunk magunknak. Fel kell ismernünk szerepeinket. Osztjuk mi is és osztanak ránk is. Kiválasztottak vagyunk. Kiválasztjuk egymást magunknak. 

Visszakapod

Hallod hangját. Mellkasodba szúr az érzés. Hinned kell, hogy ez hozzád tartozik. Nem fájhat ennyire gyönyörűen. Ez a legszebb fájdalom mi lelkedet gyötörheti. Van egy hang ki benned ég. Lángol napról napra, egyre jobban. Minden könny megéri. Eljön a perc mikor együtt égtek tovább. Egyszer visszakapod ezt a hangot. Visszakapod a lelked tőle és nem szúr többé az érzés.